támogató: Tartományi Művelődési Titkárság, Újvidék

támogató: Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, Újvidék

Rövid leírás:

A film főszereplője Ilonka néni, aki a város (Magyarkanizsa) határán lévő tanyavilágban él. A helybéliek egymás között csak úgy emlegetik a helyet: Szúnyogfalu. A naponta oda-vissza közlekedő sínbusz utasai két sor házat láthatnak csupán. Legtöbben, amikor elsuhannak mellette, rácsodálkoznak, hogy ott van valami, hogy ott élnek emberek, távol az autók és a város zajától. Itt ez a kis világ, amelyben mintha még az idő is megállt volna, bár teljes mértékben állíthatom, hogy megis állt.

A Szúnyogfalu egyedüli kapcsolata a külvilággal a naponta kétszer arra elhaladó sínbusz. Ezen a helyen él évtizede Ilonka néni, aki a kicsinyke nyugdíját földműveléssel és állattartással egészíti ki. Ebbe a szinte semmiben lebegő kis közösségben, ahol csigalassúsággal vánszorog az idő, hiszen a napok oly egyformák. Ez azt jelenti, hogy máshol a világ tovább forog.

Rövid leírás:

Ma, amikor mindent hallani akarunk, amikor hangunk elveszik a zajban, ma, amikor nem halljuk és nem értjük egymást. Mindig kellett a csend, de most nagyon. A ma embere mindig másnak beszél. Elfelejt önmagára figyelni. A csendben találkozhatunk önmagunkkal és találkozhatunk Istennel. Mindkettőt oly nehéz elérni. Ritka az a pillanat, amikor egyedül lehetünk, bár irtózunk is a magánytól. A csendben hallani a szót, érezni a gondolat lüktetését, és látni a világot a maga teljességében. Mert a csönd nem sivatag, nem hangtalanság. Akár egy mező, amely maga a csönd, mégis ezernyi, milliónyi rezgés, mozgás, szárnycsapás, mozdulat él benne percről percre.

Nagyon kell ma a tér. Életünket falak, épületek között éljük. Látóterünk folyton akadályokba ütközik, fölfelé pedig igen ritkán tekintünk. Ahol az ég egybemosódik a tájjal, ott szemünk elnyeli a távolságot, és beleszédülünk a határtalanságba. A föld felett elrepülő madarak szárnysusogása is betöltheti a teret, és megállíthatja az időt egy percre. A mező megannyi virágja, fűcsomója is annak a tökéletesen megalkotott rendnek a töredéke, ami minket is körülvesz. S ha egyszer közel kerülünk a végtelen, időtlen létélményhez, talán akkor vagyunk a legközelebb emberhez és Istenhez. Talán akkor a legkevésbé magányos az ember, amikor egyedül van.

Rövid leírás:

Rövid leírás:

Kanizsainak lenni annyit jelent, Tisza-partinak lenni. Évezredek során öltött alakot és formát a tiszai lét, a víz és a part, a folyó és a település titkos, homályos,valóságos és mitikus kapcsolata. Így vált a Tisza a partján élők lételemévé, nélkülözhetetlen közegévé.

A kanizsai Bödő Bálint bácsi egyike azoknak, akik a legtöbbet mesélhetnek a Tiszáról.
Bálint bácsi aTisza partján nőtt fel, és most, még kilencvenévesen is minden délután a folyóparton horgászik.

Rövid leírás:

Kari 27 éves átlagos családból származó vajdasági fiú. Szüleinek (a magyar apa és a német-szerb anya) egyedüli gyermeke. Kb. 20 éves korától heroinfüggő. 2 éve sikertelenül próbálkozik megszabadulni függőségétől. Utolsó esélyként éli meg a közösségbe lépését - tudjuk meg az édesapjától aki visszavárja fiát és elmeséli az eddig történteket, fia tönkrement életét. Az apa elmeséli, hogy Kari akivel egy válalatban dolgoztak (sokszor ugyanazon a munkán) az utóbbi időben már nem volt képes a legegyszerűbb munkák elvégzésére sem.. Majd otthon maradt, elzárva a külvilágtól, és szüleivel együtt szenvedték végig ezt a 3 hónapos időszakot, amikor a fizikai elvonás súlyos fájdalmakat okoz a leszokni próbáló egyénnek. Utánna ő maga határozott úgy, hogy bevonul a közösségbe. A filmben szeretném bemutatni, miként tud a közösség olyan légkört teremteni, hogy az ide bejelentkező fiatalok az életükkel megbékélhessenek. Ebben fontos az eszmények kiemelése, önmaguk és mások tisztelete. Az élet apró, kicsinyke, de fontos rezzdüléseit, eseményeit szeretném e közegben rögzíteni. A film végén a kiválasztott személy, Kari, találkozik a szüleivel akik meglátogatják a közösségben és hisznek a felépülésében, gyógyulásában.

operatőr: ifj. Apczi Jenő, Iván Attila

támogató: Dunaversitas, Budapest

Rövid leírás:

Dan Reisinger formatervező, grafikus, festő vezető helyet foglal el a világranglistán. Termékeny művész, széles skálán dolgozik és az izraeli formatervezés úttörője.Nos Ő barátainak csak Iván, a kanizsai születésű művész aki 1949-ben Izraelbe költözött.A közelmúltba szülővárosába Magyarkanizsára látogatott.Vissza kell menni a szülőföldre ahol a titkok birodalmába beavattak.Vissza a gyermek és ifjúkor porondjaira, vissza a Tisza-parthoz, ahol víz neszez, vissza a park ékeskedő fáihoz, a virágok ragyogó színekben táncolnak.Való igaz, nincs vége a nyárnak.Nincsen széle a létezésnek, mindannyian a szíve közepébe égünk.Ha a belső otthont megtalálva építkezni tudsz belőle, akkor nyugodtan szembenézhetsz a világgal, bárhová is veted a tekinteted.

Dan Reisinger egyébként a varázslatos találkozások mestere gyermekkora és ifjú éveinek szinterén olyan városrészeket járhattunk be vele amelyek csak az ő intésére nyíltak meg. Dan Reisinger ma Tel-Avivi stúdiójában és Cesarei otthonában dolgozik.Amikor legutójára szülővárosában Magyarkanizsán járt, első alkalommal rendezett plakát kiállítást.

operatőr: Iván Attila

támogató: Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, Újvidék

Rövid leírás:

Erdélyi G. Hermina Szabadkán született. 1995-ben diplomált Újvidéken. Sok színháznál, csoportnál kereste kenyerét Újvidéken, Budapesten, Belgrádban és Krakkóban is. 1998-ban megállapodott Szabadkán, és a Népszínház Magyat Társulatához szerződik, de rendszeresen játszik a Kosztolányi Dezső Színház, a szabadkai Gyermekszínház, a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház előadásaiban valamint Urbán András Társulatában is.

operatőr: Iván Attila

támogató: Illyés Közalapítvány, Budapest

Rövid leírás:

A mindent behálózó vérérként kanyargó Tisza évszázados mesék, mondák, történetek alanya. A film a Tisza jellegzetes természetrajza mellett annak szellemi területekre való kisugárzását is bemutatja, érzékivé téve a filmnyelv számára folyónk "szellemét" is. A folyó, mint a változó idő foglalata jelenik meg az Alföld síkságának mozdulatlan, az Örök idejét sugalló időtlen keretében.

A XX. századi nagy művészeknek is állandó témája volt és ma is a Tisza, különösen sokat foglalkoztak vele Magyarkanizsa, Zenta körzetében.

Filmünk ezeknek az alkotóknak a műveire támaszkodva hoz létre egy egyedi vizuálitással megfogalmazott esszét, amelyben a Művészet és a Tisza kapcsolódik szerves egésszé. Csak a Tiszavirágzás páratlan költői jelensége, az irodalomtól kezdve a képzőművészetig, számtalan műben megörökítettett. Nemrégen került megrendezésre a Hangverseny a vízen című esemény, amely maga is a víz és a költészet közvetlen összekapcsolására törekedett. Filmünk ennek a kivételes szépségű történésnek a vázára épülve kapcsolja maga köré a többi művészeti ág megnyilatkozásait.

Talán nem véletlen, hogy éppen itt, ahol a leghangosabb zizegéssel virágzik a Tisza, Magyarkanizsán, született meg az elmúlt évtizedekben a Tiszavirág költészet. Koncz István és Tolnai Ottó verseiben, esszéiben, Dobó Tihamér nagy japán rajzolókat idéző grafikáiban.

A film, a művészek belső élmény és látomásos képi-hangi világát összeköti a természet lírai megközelítésével.

zene: Mezei Kinga, Kovács Ferenc, Benkő Róbert, Olivier Messianen, Arvo Part, SYNERGIE zenekar

operatőr: Csubriló Zoltán, Iván Attila

támogató: Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, Újvidék

Rövid leírás:

Rövidfilm a nagy múltra visszatekíntő Kárász családról, akikről a szegedi Kárász utcát is elnevezték. A Kárász család a XVIII. századtól kezdve meghatároző szerepet játszottak Dél-Magyarország kultúrális, vallási és politikai életében. A család tagjai közül sokan jelentős poziciókat töltöttek be a közigazgatásban (alispán, főjegyző, királyi tanácsos, stb.). Leszármazottaik még ma is élnek. A XVIII. század végén, Szegeden elhunyt Kárász Miklós Antal családi sírboltja ma is látható a horgosi templom szentélye alatt. A kastély előtti parkban (de Szeghalom környékén is) arborétumot létesítettek.

A Kárász család és a helyi lakosok nyugtalanító nosztalgiával nézegetik a Kárász kastély megrongálódott épületét, siratják régi pompáját de az illetékesek minden bizonnyal nem fáradoznak a helyreállításán. E jeles épület, pusztuló értékünk megmentésének reményében készítettük műsorunkat, meg azért is, hogy az idősebbekben felidézzük fiatalkoruk talán megfakult, megkopott, de el nem felejtett emlékeit, a fiatalok tekintetét pedig egy olyan korokon átívelő családi történet felé fordítsuk, amelyről a közelmúltig viszonylag keveset hallottak, de amely éppúgy része magyarságunknak és emberségünknek, mint a letűnt századok egyéb ránk maradt hagyatéka.

operatőr: Iván Attila

vágó: Iván Attila

Rövid leírás:

A filmben Léphaft Pál délvidéki karikatúrista portréját próbáltuk megrajzolni, hiszen rajzai nem csak közvetlen környezetünk eredeti értékei között tarthatók számon, hanem a jelenkori európai kultúrának az összefüggésében sem kerülhetőek meg. A filmben hangsúlyozni szeretnénk, hogy szereplőnk mi mindent tud a komikum nagy archívumába, letétbe helyezni. Talán azért is volt izgalmas számunkra megválaszolni, mi lázasítja be a mi karikatúristánkat. Abból indultunk ki, minden embert érdekli a saját élete és mestersége. Léphaft Pál hallatlan empátiával mesél azokról az eljárásmódokról, amelyeket használ, és mesél azokról az élményekről, mintegy rejtett dolgokról, amelyeken átfutva a karikatúra, karikatúra lesz. Hogy mindezt mennyire tudja jól csinálni, az már elvált.

operatőr: Iván Attila

vágó: Iván Attila

Rövid leírás:

A film forgatása és feldolgozása közben rádöbbentem, hogy mennyire fontos foglalkoznunk és megörökítenünk, megőriznünk régmúltunk értékeit. A mi környezetünkben is napról-napra rengeteg tárgyi és szellemi érték lesz áldozata a mindent befedő feledés porának. Ha ezeket a tárgyi és szellemi értékeket hagyjuk veszni, akkor mi magunk is elveszünk!

A mozifilm fontos része volt közösségünk életének, ezért kell most az utolsó pillanatban megörökítenünk a filmkultúránk emlékeit, annak jelentőségét az itt élők jövője számára. A film készítése közben kapott segítség tanúskodik a még mindig élő közösségi szellemünkről, a maroknyi földről az itteni, a délvidéki magyarság talpa alatt. Akik még élünk, remélünk és mindennap hittel küzdünk azért, ami a számukra még kedves és szent. Olyan ez, mint az első csók íze, ha behunyjuk szemünket. Nekünk itt a délvidéken sokkal, de sokkal többet kellene foglalkoznunk azzal a kevéssel amink még van. Ha mi sem vigyázunk rá, akkor az vagy elvesz, vagy másé lesz.

operatőr: ifj. Apczi Jenő

gyártó: Color Foto Digital, Magyarkanizsa

Rövid leírás:

Ez a lírai dokumentumfilm Tolnai Ottó neves vajdasági irodalmár költészetére támaszkodva kalauzol el bennünket azokra térségekre, bácskai tájakra, városokba amelyek meghatározták életútját. Tolnai mozzanatai, életének helyszínei, eseményei, alakjai, tájelemei látomásszerű panorámává teljesednek.Tolnai verseinek morzsolgatásával megidézi az alföldi táj szellemét. A hely szellemét. Az írások révén a leírt látványok világába merülünk A kaleidoszkópba elhelyezet versek fűzére, a narráció, Tolnai vallomásai folyton változó színes képet mutatnak.

forgatókönyvíró és szerkesztő: Fejős Csilla

szereplő: Bicskei István színművés

narrátor: Bicskei Flóra és Bicskei István

zene: WLODZIMIERZ NAHORNY ÉS MIQUÉU MONTANARO

operatőr: Iván Attila

vágó: Iván Attila

Rövid leírás:

Lírai portréfilm Urbán Andrásról a délvidéki fiatal rendezőről. Urbán a legérzékenyebb, Nagy József mellett legnagyobb tudású színházi emberünk, az AIOWA alapítója, a Woyzeck, a Hamlet stb. rendezője. Olyan művészeti ágat szorgalmaz, amelyet csak ,,őrültek'' csinálnak - groteszkre, szélsőségesen esztelenre, netán perverzre áthangolt előadások.A nehezebb utat választotta, nem pedig a biztonságos kommerszet. A filmben betekintést nyerhetünk munkamódszerére és múvészi látásmódjára.

forgatókönyvíró és szerkesztő: Fejős Csilla

operatőr: Iván Attila

vágó: Iván Attila

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

Rövid leírás:

Magyarkanizsán, ebben a Tisza-parti kisvárosban minden év szeptemberében összegyűlnek a térség és a külföld színvonalas muzsikusai. Ez az 50 perces dokumentumfilm az itt megrendezésre kerülő Jazz, improvizatív zenei fesztivál eddigi 10 évét, annak történetét mutatja be. A zene nem foglalható szavakba. Mégis, ha ki szeretnénk fejezni a jazz és improvizatív zene szellemi lényegét, azt mondhatnánk, hogy az a létezés tárháza, benne a törékeny és erős ember elemi tisztaságával, őszinteségével, boldogságával, szeretetével, szenvedésével és szertartásosságával.

operatőr: Csubriló Zoltán

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

támogató: Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, Újvidék

Rövid leírás:

Kevés embernek teljesülnek be a gyermekkori álmai. Egy ilyen szerencsés és különös ember volt Törökkanizsa nagy szülöttje és legendás hírű főszolgabírója, Tallián Emil.

Munkásságát és dinamikus életpályáját országszerte méltányolták. A legnagyobb feltűnést mégis vadászútjai keltették. Először csak a botanika és a természet iránti vonzalom, majd később vadászszenvedélye csábította el távoli világrészekre.

A világutazó szolgabíró Európa majdnem minden országát bejárta. Vadászútjairól rendszerint gazdag zsákmánnyal, különleges trófeákkal és egzotikus növényekkel tért haza szeretett szülővárosába, amelyet addig építgetett és szépítgetett, amíg héthektárnyi parkjával nem lett az Alföld egyik legszebb gyöngyszeme és oázisa. Az utazásairól visszatérő szolgabírót hősként ünnepelték. Életében szerették és megbecsülték, de halála után sem feledték el, és szobrot emeltek tiszteletére.

Voltaképpen a véletlen műve, hogy Tallián Emilt a hazai és a külföldi közvélemény egzotikus vadászútjairól, jobban mondva hobbijáról tartotta számon. Pedig több volt ő a vadásszenvedélyének hódoló, pénzes földbirtokosnál, hiszen meghatározó szerepe volt Törökkanizsának és környékének életében. Az egészséges életmód, életvitel szószólója volt, törökkanizsai viszonylatban az első, akit ma lelkiismeretes környezetvédőnek, a város egészséges élettere kialakítójának nevezhetnénk. Neki köszönhetően vált Törökkanizsán és környékén a parkosítás és fásítás valóságos mozgalommá. Az ő nevéhez fűződik kórházak, szegényházak, könyvtárak, olvasóegyletek alapítása, továbbá artézi kutak fúrása, faiskolák és mintagazdaságok létesítése. Ő építtette és parkosította a törökkanizsai vasútállomást is, amely életének, gyakori utazásainak valamiféle szimbóluma is volt. Mindig onnan indult, és oda is érkezett vissza világjáró útjairól.

Munkássága a XX. század viharaiban feledésbe, homályba merült. A XXI. század elején ideológiától mentesen elevenítjük fel a világutazó vadász életét és munkásságát, valamint a törökkanizsai Tallián család rövid történetét.

forgatókönyvíró és szerkesztő: Fejős Csilla

operatőr és vágó: Iván Attila

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

támogató: Illyés Közalapítvány, Budapest

Rövid leírás:

Bogdán József rendbe rakta a Kosztolányi-hagyatékból a véletlen során neki jutott tárgyakat és dokumentumokat, Kosztolányi Dezső rózsafa pipáját, fia, Kosztolányi Ádám rubinköves gyűrűjét, és egy nagy, poros, málladozó kartondobozban lelt jegyzeteket, leveleket, képeket, iratokat. Hogyan kerültek ezek a relikviák a vajdasági papköltő tulajdonába? Véletlenül. Ft. Bogdán József, Verbicán és Oroszlámoson, majd Törökkanizsán szolgáló papként már közel egy évtizede augusztusonként egy hónapot a budai Szent Gellért-plébánián szolgál. 2002. augusztus 20-án a Szent László Kórházból papot kértek egy súlyosan beteg nénihez. A néni Mostbacher Ödönné Szalai Rózsa, a Kosztolányi család jogutódja volt, akinek halálával a hagyaték gondozója az utolsó kenet felvételénél jelen levő Nagy Borbála Ildikó, Szalai Rózsa unokahúga lett. Ő látta vendégül ugyanezen év szeptemberében a gyóntató papot, és ajándékozta neki a becses dokumentumokat.

Ezek a személyes, bensőséges események rávetülnek Bogdán József könyvének (A Kosztolányi család közelében) tartalmára és módszertanára is. Lévén költő maga is, a könyv első részében a beleélés vezérli tollát, a kis Ádámmal foglalkozó Kosztolányi Dezső nevében szólal meg egy-egy dokumentum kapcsán, majd családi jelenetet dramatizál, saját versében kelti életre Ádámot, s annak szeretett dajkáját, Bözsit, sőt, Kosztolányi Dezső nevében megírja annak hetvenötödik születésnapjára szóló versét, vagyis az 1936-ban elhalálozott költőt tovább élteti 1960 márciusáig, fél századnyi kurta életét negyed évszázaddal meghosszabbítván. Az ilyen csalafintaságok sora olvasztja egymásba a két világot, mondhatnám úgy is, a két költői világot, Kosztolányiékét és Bogdánét, az utóbbi magába szippantotta az előbbit, és éltető táplálékként használja beleérzéses, átéléses gondolataiban.

forgatókönyvíró és szerkesztő: Fejős Csilla

operatőr és vágó: Iván Attila

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

támogató: Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, Újvidék

Rövid leírás:

Ez a 33 perces dokumentumfilm Tolnai Ottó neves vajdasági irodalmár költészetére támaszkodva kalauzol el bennünket azokra térségekre, bácskai tájakra, városokba amelyek meghatározták életútját.Tolnai Ottó a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Rendhagyó kalauzként azokba a világokba vezeti el a nézőket, melyekben művei gyökereznek: Ó-Kanizsára, Újvidékre, Szabadkára, Palicsra és otthonába, a Homokvárba. Tolnai mozzanatait, életének helyszínei, eseményei, alakjai, tájelemei látomásszerű panorámává teljesednek ki s ezzel bevezetik e költészetbe Tolnai meghatározó élménykörét. "Gyermekkorom pannóniai idillje, mi más lenne az én birodalmam?"

forgatókönyvíró és szerkesztő: Fejős Csilla

operatőr és vágó: Iván Attila

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

támogató: Illyés Közalapítvány, Budapest

Rövid leírás:

Ez kisjátékfilm Csáth Géza Frigyes c. Novellája alapján készült és a délvidéki szikes pusztaságában vándorló Csáth Gézának a Hely Szellemével történt felkavaró találkozásáról szól. A Magyarkanizsához is kötődő Csáth Gézának szokása volt időnként a gyógyfürdő forrása, a szikes pusztaság közepén lévő, Csodakút mellett hazaballagni Palicsra. Zakatoló fejének görcsét a szikes pusztaságának tarka csöndjével, tágas horizontjával próbálta ily alkalmakkor oldani. Egy kiégett, fekete földkockának túlvilági tájára érkezvén, egy furcsa tanyarommal találkozik. Az ereszaljról rothadó ruhák, tárgyak, zsákok százai lógnak. E himbálózó "kiállítás" közt bukkan föl Frigyes, aki az írót szemügyre véve, vizsgálgatva, végigkalauzolja őt tanyaromján. Csáth eleinte az orvos távolságtartásával figyeli Frigyest, mígnem ezen a szürreális, zaklatott világon egyszercsak átsüt kaotikus világunk rajza. Csáth szemében Frigyes, fokozatosan egy megszálott őrzővé változik, tanyája végtelen tér, egy összeomlott civilizációra utaló romos labirintus, múzeum. Mániái mindinkább egy szerzetes alázatos munkájának tűnnek. Csáth maga sem tudja/érzi, hogy a lázálom-szerű képzet valóságos-e, netán őbenne lapult csupán észrevétlenül mindez. Frigyes őrületszerű megnyilvánulásai mindinkább elbizonytalanítják az írót. Egy rejtélyes utalás s egy hívó hang után eltűnik Frigyes. Az író elindul a Frigyes által kiszáradtnak jövendölt Csodakút forrása felé, ahol a kiszáradt meder mellett Csáthra ráborul az óriás égbolt délibábos látomásvihara, a picinyke és a tágas együtt élő, kies pusztasága...

forgatókönyvíró : Bicskei Zoltán

zene: Giorgio Occhipinti

operatőr : Csubriló Zoltán

színészek: Nagypál Gábor és Péter Ferenc

jelmeztervező: Aleksandra Pešić

fény: Dobó László

hangfelvevő: ifj. Apczi Jenő

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa és CINEMART, Budapest

támogatók: Magyar Mozgókép Közalapítvány, Budapest

Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság, Újvidék

Rövid leírás:

Lírai portéfilm Nagy Józsefről. A Magyarországon ma már ismert Nagy József, a magyar táncművészet és a magyar színjátszás alighanem világszerte legismertebb és legbecsültebb alakja. Nagy József pusztai ember, alföldi ember, aki érett művészé Párizsban lett, de alapiskoláit budapesten végezte.Táncszínháza akrobatikus és teljes, mint a Pekingi Opera, improvizatív, mint a mediterán buffó. Szellemes mint a francia regény, zeneies mint a Tisza-menti fák és a szikesek szélfútta reszkető fűcsomói.

Ő Magyarkanizsáról indult, erről a Pannon sivatagról (ahogy ő nevezi), és miután művészetével meghódította a világot, 25 év után ide is tér vissza.

"Ahogy Dante az Isteni színjátékot indítja: az életem fele útján vagyok, és a másik felét most már az ittlétből szeretném felépíteni." /Nagy József/

Immár eltökélt szándéka, hogy itthon, hogy otthon folytassa, amit Franciaországban elkezdett. A végleges hazatelepülés.

vágó : Csendír Viktor

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

támogató: Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság, Újvidék

A film témája:

Dobó Tihamér, magyarkanizsai festő élete és munkássága. Dobó Tihamér a város festője volt- a városé, a Tiszáé és az itt élő embereké. Mindenki ismerte, szerette, majdnem minden család őrzi ma is festményeit. Magányán mégsem tudott enyhíteni senki sem- árvaságát talán csak a kávéházak tudták vele feledtetni.

A hatvanas évek Vajdaságában a kísérletezésé volt a fő szerep a művészetben- Dobó, azaz Cigonya festményei és grafikái is ennek jegyében születtek, melyek között találunk tájképet, csendéletet, portrét.

Alkotásai ma is a kötődés, ragaszkodás szimbólumai a külföldre szakadt vajdaságiak otthonaiban. Tolnai Ottó, a kanizsai származású költő-író gyermekkori barátja volt a festőnek. Ő mesélte, hogy akárhol járt kanizsaiaknál a világban, mindenütt Cigonya festményeibe botlott: mint egy marék földet, úgy vitték magukkal a szülőföldről. Sem állandó kiállítás, sem monográfia nem őrzi még Dobó Tihamér emlékét. Ez a film a teljes életút és művészet dokumentálásának csak első lépése. A festmények, grafikák összegyűjtését, filmen történő archiválását művészettörténészek segítették. Az interjúk alanyai Cigonya kanizsai barátai, ismerősei, akik segítették kibontakozását és végigkísérték azon a küzdelmes úton, melynek eredményeként a Tisza-vidék ismert és elismert művészévé vált. A filmben egy szabadkai művészettörténész elemezi Dobó festészetét.

forgatókönyvíró : Váradi Lívia

zene: Bartók Béla

operatőr : Iván Attila

vágó: Hornyák Róbert

narrátor: : Balog József

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

támogató: Illyés Közalapítvány, Budapest

Rövid leírás:

A nagyon régi szép időkben még a természet uralta az ember életét, és nem fordítva. Az ember beavatkozása környezetébe illetve a természet folyamataiba viszont már a mi időnkben vált a legerőteljesebbé. Egyes emberek pedig egyenesen a "természet végéről" beszélnek.

Nem is olyan régen, a tiszai ciánszennyeződés kapcsán mi is azt gondoltuk, hogy egy jó időre eltemethetjük kedves folyónkat. S mintha az Alföld misztikus folyója megérzett volna valamit bánatunkból, aggodalmunkból, még ugyanabban az évben - haragját nem kimutatva - soha nem látott mértékben virágzott. így volt ez az idén júniusban is a Dévidéken, Magyarkanizsán, ahol legtömegesebben rajzanak ezek az apró, törékeny testű kérészek. Egy varázslat, egy "földöntúli" jelenség, ahogy egyszerre csak felbukkannak a part falából vagy a fenék iszapjából, elvégzik utolsó vedlésüket, nászrepülésüket, ahogy megcsillan üvegszerű, vitrázs-szerkezetű szárnyuk, majd azon nyomban tetemük is aláhullik, bebotítja a folyót. Millió, talán milliárd nász történik, s millió, milliárd halál.

Magyarkanizsán a természet e csodáját egy szivárványszínű tiszavirág szobor is örzi, hírdeti. Tolnai Ottó kanizsai születésű költőnk pedig a következőképpen festi le szavakkal a tiszavirágzást: "Ha kimásztunk a virágzó folyóból, alélva döltünk a partra, úgy éreztük, minden porcikánkat megrezegtette vacogásuk, nászuk-haláluk vacogása - akárha magasfeszültségű áramot vezettek volna, vagy Isten nyila csapott volna a Tiszába[...] Valós élmény ez ahogy fejed, arcod - álorcád, vállad belepik a vacogó áttetsző lények..."

forgatókönyvíró és szerkesztő: Fejős Csilla

szöveg: Tolnai Ottó-In Memoriam Dobó Tihamér

zene: Hector Berlioz - UN BAL

operatőr és vágó: Iván Attila

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY

producer: CINEMA FILMMŰHELY

Rövid leírás:

Szatírikus vígjáték egy alpolgármesterről, aki pályázati pénzekből szobor helyett kocsmát épít. Minden rendben lenne, egész addig míg nem jön a kurátor, hogy megnézze az emlékművet. Ide tart Gáspár bácsi is, aki nem is sejti, hogy nem éppen úgy tér haza mint szeretné...

forgatókönyvíró és szerkesztő:

szöveg:

zene:

operatőr és vágó:

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

Rövid leírás:

Kis város, kis emberek, kis problémákkal. Vagy mégsem? Mit okozhat egy elcserélt táska? Vajon egy véletlenül belekeveredő gavallér (Tolnai Csaba), megmenti-e egy kistílű bűnözőtől az elcserélt táskát? Vígjáték sok futással, rohanással...

Újvári Zsombor bemutatkozó filmje úttörője volt azoknak a próbálkozásoknak, melyeknek köszönhetően ma Magyarkanizsa a vajdasági magyar kisfilmek gyártásnak az egyik központja.

forgatókönyvíró és szerkesztő:

szöveg:

zene:

operatőr és vágó:

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

Rövid leírás:

A Majomsziget cimű ötven perces film a Tisza folyó természetesen kialakult kis szigetén játszódik és valós eseményeket dolgoz fel a három  riport. Ezeken a riporttémákon alapul a film. Négy fiatal éli át azokat a történeteket amit a riport témája boncolgat. És a különös történetek itt veszik kezdetüket.... 

forgatókönyvíró és szerkesztő: Czérna Ágnes

operatőr: Csubriló Zoltán és Iván Attila

vágó: Csubriló Zoltán

gyártó: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

támogató: Illyés Közalapítvány, Budapest

Rövid leírás:

A Adorján egész Bácska egyik legrégibb települése, amelyet a legújabb kutatások eredményei szerint már 1198-ban megemlítenek az okiratok, vagyis 800 éves település, első névalakja Adryan, Bodrog megye tiszai részéhez tartozott. Ekkortájt a falu két önálló részből állt: Felső- és Alsó-Adorjánból. Az 1400-as évek elején már volt több kolostora és temploma is (Szent Márton, Szent György, Szent Miklós, Boldogságos Szűz).

A török uralom kezdetén elnéptelenedett, majd rövid időre újra benépesült. A később újra elnéptelenedett pusztát Kanizsához csatolták.
A jelenlegi falu mintegy 150 éves múltra tekinthet vissza. A kanizsai egyházi szervek 1858-ban építtettek egy kápolnát a Tisza közelében, ahol már 60 ház állott. Később a templomocska környékén utcák létesültek, északi, déli és nyugati irányban, és 1884-ben már 8 utcája volt. 1944-ben Titó partizánjai kiirtották szinte a falu teljes férfi lakosságát. Az áldozatokat utólag háborús bűnösöknek kiáltották ki, vagyonukat elkobozták, rokonaikat megbélyegezték. Értük is szól az ADORJÁNI IMA.

A filmet magyarkanizsai Honismereti tábor keretében az Ozoray Árpád MME videócsoportja készítette.

operatőr és vágó: Iván Attila

producer: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

Rövid leírás:

A Bánát szerbiai részén a Törökbecse és Basahíd közötti határban egy téglaépület monumentális hatású romjai helyezkednek el. A romok az aracsi településről elnevezett kolostortemplom maradványai. A templomból mára a nyugati fal, a szentélyrész a hozzá csatlakozó északi főhajófal két árkádnyi szakaszával és a toronnyal maradt fenn eredeti állapotban. Ezeket a részeket az 1970-es évek ásatásait követően, a romállapotot továbbra is fenntartva, kiegészítették. A templom a 13. század első harmadában, valószínűleg egy korábbi templomot felváltva épült. Az épület sorsát a 16. század török pusztításai pecsételték meg. A romok a környék elnéptelenedésének, majd a 19. századi romkultusznak és a művészettörténeti-régészeti tudomány általi felfedezésnek köszönhetően menekültek meg a teljes pusztulástól. Fennmaradásuk állagmegóvó helyreállítási munkák eredménye.

Az aracsi pusztatemplomot az 1990-es években a délvidéki magyarság újra felfedezte, s fokozatosan a délvidéki magyarság jelképévé, kultikus emlékévé válik.

A filmet magyarkanizsai Honismereti tábor keretében az Ozoray Árpád MME videócsoportja készítette.

operatőr és vágó: Iván Attila

producer és jogtulajdonos: CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa

Rövid leírás:

A régi időben házi használatra is előszeretettel tartották a juhot a tanyásgazdák. A juhtenyésztés általában ott volt elterjedve, ahol a talaj szíkes természetű, tehát ahol más állattal a legelőt a füvezet alacsonysága miatt nem lehetne jól kihasználni. Az Alföld juhtenyésztése különben az utóbbi években állandó visszaesést mutat, az alacsony gyapjuárak s a mindig kevesebb és gyengébb legelőterület következtében. Oromhegyes közelében él Béla bácsi, a Juhász. Ő mesélt nekünk erről a mesterségről.

A filmet magyarkanizsai Honismereti tábor keretében az Ozoray Árpád MME videócsoportja készítette.

operatőr és vágó: Iván Attila

producer:CINEMA FILMMŰHELY, Magyarkanizsa